The next station is North Wembley

Reggel 9 órakor Roxann felébresztett, hogy kész a reggeli. A mai specialitás tésztás rántotta volt és halrudacskák. Elég bizarrul párosítják az ízeket, de a végeredmény általában jó.

Délben kaptam egy smst Manueltől, hogy 3 órakor találkozzunk Westminsterben. Időben megérkeztem, Manuel és Bea már ott volt, már csak Bea barátnőjére váltunk, aki szontén spanyol. Amint összeállt a csapat megnéztük a Big Bent, a Parlament épületét majd átmentünk a túloldalra, ahol megcsodálhattam közelről is a London Eye-t. Sétáltunk egyet a parton, majd úgy döntöttünk, hogy elmetrózunk Camdenbe.

Amint megérkeztünk nagy meglepetésként ért, hogy az utcán rengeteg ember hömpölygött. A belvárosban sem láttam még ennyi embert. Mindenhol boltok és bazárosok voltak, ahol pólók és kacatok tömkelegét árulták. Végül találtunk egy nagyon hangulatos helyet, ahol a folyó partján az ember a különböző nemzetek konyháit kóstolhatja végig az olasztól a thai konyhán át a mexikóiig. A bódé rengetegben az ínycsiklandozó illatok sokaságában végül úgy döntöttem, hogy a vidáman kiabáló mexikóiaknál veszek egy burritót. Nagyon ízlett csak ajánlani tudom mindenkinek.

Az ebéd után sétáltunk egyet a parton majd beültünk egy hangulatos pubba. Itt elbeszélgettünk egy korsó sör mellett. 7 órakor elindultunk visszafelé. Némi buszozást követően én elbúcsúztam a többiektől és metróra váltottam. Itthon belenéztem az X-factorba és beszélgettem egyet édesanyámmal. Végül Kymallal dumáltunk egyet lefekvés előtt. Témánk főképp a filmek világáról szólt. 2 órakor sikerült is elaludnom.

Ma nagy előrelépés történt a csoportban. Alexandra, az egyik spanyol lány, elutazik 3 hétre nyaralni és ezért azt javasolta, hogy este menjünk el együtt a közeli pubba. Nagy lelkesedéssel mondtam igent a meghívásra és vártam az estét, mert végre kimozdulhatok itthonról és társaságban lehetek. Suli után beszereztem az ebédem és mellé egy sört az estre hangolódás gyanánt. A délután hamar elment és máris a metrón találtam magam a város felé robogva.

A találkozó 7 órakor volt az iskola előtt. Egyedül Dominik ácsorgott magányosan a megbeszélt időpontban. Némi várakozás után megérkezett Bea és Manuel és közölték, hogy Maria rossz buszra szállt és csak később jön. Amíg várakoztunk elkezdtünk beszélgetni, bár a spanyoloknak kicsit nehezére esett angolra váltani, de 10 perc után már nem volt probléma. Nagyjából 8 óra körül megérkezett Maria is és átvonultunk a The Green Man nevű vendéglátóipari egységbe.

Az osztrák kollégával első körben kipróbáltuk az egyik angol sört, mivel nem igazán vált be én inkább a Carlsberg mellette tettem le a voksom a továbbiakban. 9 óráig kint beszélgettünk és fogyasztottuk a sörünket, de utána be kellett menünk, mert ez a szabály. Kint megismerkedtünk egy pakisztáni nyelvtanárral és a szír diákjával. Egészen jól beszélgetünk a futballról, a nemzetek különböző szokásairól és arról, hogy ki mióta van itt. 9 után betereltek minket. Belül üvöltött a zene ezért sokszor nem igazán értettük egymást. Viszont azt nagyon szeretem, hogy tilos dohányozni az éttermekben és pubokban. Az egyik spanyol mesélte, hogy azért szokott le a cigiről, mert nem volt kedve télen a hidegben kint ácsorogni. Szóval nem csak egészségügyi okokból előnyös ez a szabály, de visszatartó ereje is van. 10 után Marianak menni kellett, viszont megérkezett Alexandra, aki már nem volt szomjas maradjunk ennyiben. Dominik is elment nem sokkal később, így négyesben társalogtunk tovább. Az este hátralévő fele nagyon jól telt, sokat viccelődtünk és örültem, hogy végre társaságban lehetek.

11 óra után búcsút vettem a többiektől és elindultam haza, hogy elérjem az utolsó metrót. Meglepően sokan utaztak velem együtt. Éjfélre haza is értem és még megnéztem egy filmet altató gyanánt.

Csütörtök reggel esett az eső, de délutánra kisütött a nap és jó idő lett akár csak tegnap. Napról napra egyre változékonyabb az időjárás. Ma az iskolában sikerélményben volt részem, ugyanis mindkét tanár megdicsért, amiért kreatívan válaszoltam a feltett kérdésekre. Ez igen nagy örömmel töltött el.

Az órák után Dominikkal úgy döntöttünk, hogy elmegyünk a Piccadilly Circus-re az egyik jegyirodába érdeklődni a jegyinformációkról. Javasoltam, hogy vágjunk át a Sohon a buszozás helyett. Mivel az osztrák barátom még sohasem járt itt nagyon élvezte az árusok sokaságát. A jegyárusnál hidegzuhanyként ért minket, hogy 140 fontot akarnak kérni egy jegyért, míg az interneten csupán 33 font volt egy jegy. Csalódottan bandukoltunk visszafelé és közben azon gondolkoztunk, hogy hol ebédeljünk. Végül a Subway mellett döntöttünk, mert Dominik eddig még nem próbálta ki ezt az éttermet. Meglepő módon itt viszonylag olcsónak számít a Subway, nem úgy, mint nálunk. Be is vásároltunk mind a ketten egy-egy 30 centiméteres, avagy 1 lábas, szendvicset. A finom ebéd után az Oxford Street-en elválta útjaink.

Miután átvágtam magam a tömegen felpattantam a metróra és elindultam hazafelé. Pont úgy tudtam ülni, hogy a Nap szemből sütött rám. Mivel a szendviccsel nagyon elteltem, a fülemben szólt a zene és a napsugarak is melegítettek, menet közben elszenderedtem és két megállóval túlhaladtam a célon. Itt leugrottam a vonatról és gyorsan felszálltam a visszafelé tartó szerelvényre.

Az óra előtt Dominikkal és Leopoldal Budapestről és a magyar és osztrák történelemről társalogtunk. Nagyon jól megértettük egymást és jót beszélgettünk. Dominikkal megegyeztünk, hogy szétnézek a neten mennyibe kerülnek a jegyek. Suli után vásároltam egy húsimádó pizzát, amit otthon el is készítettem és igen finom volt. Délután kihasználtam az újonnan beszerelt internetet. Este pedig filmnézéssel és az otthoniakkal való társalgással telt.

Reggel szembesültem azzal, hogy a tesztem nem sikerült. Egy szimpatikus úriember közölte velem, hogy a nyelvtani hibáim miatt nem engednek a vizsgafelkészítő kurzusra. Elmagyarázta a hibáimat, és hogy min kell javítanom. A levelem jól sikerült, de a nyelvtani feladatoknál sokat rontottam. Megtudtam, hogy az általam elkövetett nyelvtani hibákat már sok magyar diáknál tapasztalták, mivel a mi mondatszerkesztési módunk eléggé különbözik az angoltól. Így a decemberi vizsgára sem mehetek, mert ha az ember nem felel meg ezen a teszten, nem kerülhet be az előkészítő csoportba. Ennek az az oka, hogy az iskola garantálja, hogy aki részt vesz a felkészítésen, de megbukik a vizsgán, az ingyenes órákban részesül, amíg le nem teszi a sikeres vizsgát.

Édesapámmal megpróbáltam megtárgyaltam, hogy most mitévő legyek, hiszen ittlétem egyik fő oka a vizsga letevése. Abban maradtunk, hogy megpróbálom kideríteni mikor, lesz a következő vizsga milyen esélyekkel vehetek részt rajta.

Az órák után elmentem, hogy beszerezzek egy villanyborotvát, mert mindent, ami a borotvához kell elhoztam csak a töltőt nem. Az Argosban sikerült egy olyan készüléket szereznem, aminek a töltője kompatibilis az enyémével.  Otthon fel is töltöttem és megszabadultam a 3 hetes arcszőrzetemtől.

Még a borotválkozás előtt.

Este 10 körül hazajött Kymal és meghozta az internetet szolgáltató beltéri egységet. Kisebb fennakadások elhárítása után éjfélre sikerült beüzemelnünk a rendszert. Azóta kiválóan működik a szolgáltatás. Gyorsan végignéztem a híreket az interneten majd nyugovóra tértem.

Hétfőn csúnyán beleszaladtam a metrós sztrájkba. Én botor, elfelejtettem, hogy pont ma van. Reggel szokás szerinte mentem az állomásra, ahol hatalmas tömeg fogadott. Türelmesen vártam, majd 45 perc után a tettek mezejére léptem. Visszasétáltam az információhoz és beálltam a sorba. Mielőtt sorra kerültem volna, a hangosbemondó közölte, hogy 5 perc múlva jön egy vonat. Gyorsan visszasiettem a peronra és vártam. Egy Overground szerelvény érkezett, ami leginkább a HÉV-nek felel meg. Ezzel el tudtam menni a Queen’s Parkig, ahol felszálltam egy rendes metró szerelvényre. A célpontomig 9 állomás volt hátra és ebből 5 be volt zárva, de szerencsére az Oxfod Circus üzemelt.

Éppen sikerült beesnem az órára időben, mert a tanár is késett egy kicsit. Az első órát ma egy férfi tartotta. Szerintem jól tanított, de a többiek nem ezen a véleményen voltak. Az órák után jelentkeztem a recepción, hogy megírjam a tesztet, ami a vizsgára való jelentkezéshez szükséges. A feladatsor első felé volt a nehezebb, ahol mondatokat kellett átalakítani úgy, hogy egy megadott szónak szerepelnie kellett benne. Utána egy szövegbe kellett megfelelő szavakat beilleszteni és végül egy panaszlevelet kellet írni. Az eredményt csak holnap tudom meg. A suliban szerencsére van internet, így meg tudtam nézni az e-mailjeimet és a híreket, mert otthon még mindig nincs rendes szolgáltatás.

A hazafelé út is elég hosszúra sikerült, de másfél óra alatt csak sikerült megtenni az egyébként fél órás utazást. Este megint ismeretlen emberek lepték el a házat és éjfélig mulattak. Lassan ez már megszokottá válik.

Szombat reggel végre megkaptam az első reggelim, ami nem müzliből áll. Már eddig is feltűnt, hogy a házigazdák számomra elég furcsán párosítanak ízeket. A reggeli rántottából, sült sonkából, paradicsomos tésztából és sült banánból állt. Emellé pedig narancslé és forró csoki járt. Egyedül a paradicsomos tészta nem illette a képbe, de mivel éhes voltam azt is elpusztítottam.

Napközben megnéztem néhány filmet és megpróbáltam kipihenni a hét fáradalmait. A délután folyamán érkezett pár vendég. Néhány ember felbukkanása itt megszokott, de most folyamatosan jöttek emberek. Este 8-ra már vagy 10 ember volt itt és mivel a ház nem túl nagy, hamar megtelt a földszint. Kényelmi szempontokból felmentem az emeletre, beszéltem a családdal majd filmnézéssel töltöttem az este további részét.

Egész hétvégén szakadt az eső, ami még inkább arra ösztönzött, hogy a házban maradjak. A vasárnap is pihenéssel telt. Azon kívül, hogy új ágyneműt kaptam nem sok említésre méltó történt.

Ma a csoport egy osztrák pasival bővült, Dominik személyében. Arról nem mindig fogok beszámolni, hogy ki távozik a csoportból, mert szinte mindig van valaki, aki vagy befejezi, vagy nem jön pár napig. Dominik amint megtudta, hogy magyar vagyok megkérdezte, hogy honnan jöttem. Tudta hol van Székesfehérvár, de még nem volt ott. Ő amúgy Bécsből jött. A szünetben komoly előrelépés történt. Az egyik spanyol végre kimondta, hogy nekik is angolul kellene beszélniük a szünetben, hogy jobban fejlődjenek. Így a szünet további felében angolul folyt a társalgás, aminek nagyon örültem. Remélem most már ez így is marad, mert a szünet hangulata is sokkal jobb lett ennek köszönhetően.

Délután az első órán mindössze ketten voltunk és az utolsó 20 percben még ketten csatlakoztak hozzánk. Az órát egy nagyon vidám török pasas tartotta. Sokat poénkodott, igazán remek órát tartott. A második órán pedig elkezdtük végre az 5. könyvet.

Este végre sikerült felvennem a Skype kapcsolatot a Nefelejcs utcával. A beszélgetés után bátorkodtam szóvá tenni, hogy ha lehetséges, akkor reggelire valami mást szeretnék nem pedig a szokásos müzlit. Erre Roxann testvére felnevetett és mondta, hogy ő megmondta, hogy rendes reggelit kell nekem adni. Ez után össze-vissza röhögtek. Nem tudom mi volt abba annyira vicces, hogy unom a müzlit. Végül megegyeztünk, hogy hétköznap marad a szokásos, de a hétvégén mindig mást kapok majd.

A vacsoránál megkérdeztem, hogy ez most csirke vagy pulyka hús. Erre kiröhögtek, bár én nem értem miért. Ebből kiindulva elkezdtek kérdezgetni, hogy milyen állatok vannak Magyarországon. Meg milyen zöldségek és hasonlóak. Elmagyaráztam nekik, hogy milyenek a hazai állapotok. Ezt követően megmutattam nekik a térképen Úrhidát ők pedig azt, hogy hol laktak Jamaicában. Bemutattam a családot fényképekről és megállapították, hogy a magyar nők csinosak a férfiak pedig jóképűek. Lily-t egyszerűen imádták.

Megnézték a Facebook adatlapomat, amin láttak rólam egy képet veszprémi sálban és megkérdezték, melyik focicsapaté. Én mondtam, hogy ez egy kézilabda csapat, ők pedig értetlen tekintettel néztek. Még soha nem hallottak a kézilabdáról! Nagyjából elmagyaráztam a lényegét, de nem értették, ezért megmutattam nekik egy videót az interneten. Nem igazán fogta meg őket ez a sport. Majd egyszer megkérdezem őket, hogy a vízilabdáról hallottak-e.

Ezek után nekiálltak videókat nézni a Youtube-on és azokon szakadtak a röhögéstől. Mivel a szobában nagyon meleg volt kinyitottuk az ablakot. Erre Dana, Roxann testvére, megjegyezte, hogy estére csukjuk be, nehogy bejöjjön a róka. Mi azt hittük, hogy viccből mondja, de ő komolyan gondolta. Azt tudni kell, hogy a szoba az emeleten van és a felső ablakot bukóra lehet kinyitni. Mondtuk, hogy itt nem nagyon tud bejönni semmilyen állat. De ő állított, hogy az újságban olvasta, hogy egy róka így ölt meg egy embert. Szegényt nem kicsit röhögtük pofán Kymallal. De ez egyáltalán nem zavarta és kitartott a véleménye mellett. Még vagy egy órán át néztek különféle videókat és fetrengtek a nevetéstől. Fél 1 körül végre elmentek aludni és én is nyugovóra térhettem.

Csütörtök reggelre annyira lehűlt az idő, hogy az ember látta a leheletét. Feltehetően amiért egy korábbi metróval mentem, az Oxford Streeten alig voltak emberek, pedig ilyenkor tömött sorok szoktak állni a mozgólépcsőknél. Az iskolában az órák lezajlottak a szokott menetrendben majd hazajöttem. Este nagy meglepetés ért. Több barátom is jelezte, hogy olvassa a blogomat és tetszik neki. Örömmel tölt el, hogy egyre nagyobb olvasói táborral rendelkezem.Az este részében a blogot írtam és a tévét néztem.

Ma újabb két spanyol diák csatlakozott a csoporthoz, így már 6-ra nőtt a számuk. Ez egy elég jelentős létszámbeli fölény a javukra, mivel 11 szoktunk lenni általában és ebből rajtuk kívül mindenki különböző nemzetiségű. A tananyaggal elég jól haladunk, már közelítünk könyv végéhez. Az ebédszünetben éppen a boltba indultam, amikor egy kisebb tömegre lettem figyelmes. Az utcán egy új farmerboltot építenek és reklámcélból, farmerból készült kutyákat fúrtak fel a védőfalra. Persze az alacsonyan lévőket a szemfülesek hamar megkaparintották, ám voltak 3 méter magasan is figurák. Egy lánnyal megalkudtam, hogy felemelem őt, ő pedig leszed két kutyát és elosztjuk. Az akció sikeres volt, így már az új szerzeményemmel a táskámban mehettem a délutáni felvonásra.

Az első órában csak 4-en voltunk és a többiek csak a következő órára jöttek. A második órát John tartja, aki az egyik kedvenc tanárom. Az órái mindig érdekesek és jó hangulatban telnek. A haza utat szakadó esőben kellett megtennem. A metrón az időt zenehallgatással, újságolvasással és sudoku fejtéssel szoktam elütni. Már csak néhány száz méter volt a házig, amikor pont az Eye of the tiger szólalt meg a fülemben. Ezt nem hagyhattam ki és a Rocky betétdalára hazáig futottam. Páran kicsit furán néztek rám az utcán, de nagyon jól esett.

Egy kép az Oxfordban vásárolt polóról.

A vacsora után valamilyen csoda folytán hosszabb időre ki tudtam használni a szomszéd internet szolgáltatását. Ennek köszönhetően Sykpe-on felvettem a kapcsolatot Atissal. Szerencsére sikerült mindent megbeszélni időben, mert az internetkapcsolat megadta magát. Este beállítottuk Roxann régi tévéjét a szobámban, mert ő vett egy újat magának, ami pedig az én szobámban volt nem rendelkezett távirányítóval. Este már az újonnan beállított készüléken élvezhettük a Batman: Kezdődik című remekművet a szobatársammal.

A mai nap elég eseménytelenül telt. Az iskolában simán lezajlottak az órák.  Estére úgy elfáradtam, hogy már 11 óra előtt elaludtam.

Kymal ma kezd az egyetemen. Mivel Oxford elég messze van, reggel 5-kor kell és 6-kor már el is hagyja a házat. Reggelire megkaptam a harmadik fajta müzlimet.  Ezek a csokis karikák eddig a legjobbak, mert legalább van egy kis ízük.

Első utam a recepcióra vezetet, ahol befizettem az óráimat és megkaptam az órarendem. A délelőtti óráimon kívül vállaltam még két órát fél háromtól. Ma kiderült, hogy legalább kettő fix osztálytársam lesz, ugyanis két spanyol csaj 9 hónapig maradnak még az iskolában. Az órákat egyre jobban élvezem, mert egyre több mindent értek. Viszont a jamaicai alakulatot nagyon nehezen értem meg. Kymallal nincs gond, de a többiek szerintem a jamaicai nyelven beszélnek, az angolon alapszik. A Mark & Spencerben beszereztem az ebédem, ami kettő sonkás szendvicsből, 3 sajtrúdból és angol mustárból állt. A következő óráig volt szab két órám, így miután elfogyasztottam az elemózsiámat internetezéssel ütöttem el az időt.

Az első órán 5-en voltunk és a másodikra ez a szám 9-re nőtt. A társaság elég vegyes. Van három spanyol, két portugál, egy olasz, egy török, egy észak-koreai és persze jómagam képviselem kis hazámat. Amit nem akartam elhinni, hogy a török csaj nem tudta, hogy hol van Magyarország. Nesze neked 150 év. Pedig értelmes, nővérként végzet és itt akar munkát vállalni. Kíváncsi vagyok milyen a török történelemoktatás. Hihetetlenülmegdöbbentem. Ez a csoport épp befejezte a 4-es könyvet, ezért összefoglalják a tananyagot. Egy kis ismétlés sosem árt, és minden órám tanulok valami újat. A második órát John tartotta, aki eddig mindenkinél jobban odafigylem a kiejtésre és mindet könyörtelenűl kiajvít, de hát ezért vagyunk itt.

Most, hogy zsúfoltabbak lettek a napok nincs sok erőm a várost járni és nagyon örülök, amikor fél 6 körül belépek a ház ajtaján és eldőlhetek az ágyamon.

A hétvégét pihenéssel szándékoztam tölteni, már csak azért is, mert esett az eső. Szombaton csak a tévét néztem és olvasgattam az angol könyvem.

A tévéről. Nagyon sok olyan műsor van, ami nálunk is megy vagy ment. Ilyen az X-faktor, Áll az alku, Legyen ÖN is milliomos, Kalandra fal… Az adást nagyon sok reklám szakítja meg, viszont itt létem alatt egyetlen egyszer találkoztam női egészségügyi termék reklámmal, nem úgy, mint nálunk ahol a csapból is ez folyik. Nincs egyetlen gusztustalan WC fertőtlenítő reklám sem, ahol a csúf bacilusok fejvesztve menekülnek. Általában bugyuta kisfilmekkel próbálják meg eladni a termékeket, de azért akad néhány jó is. A reggel műsorról csak annyit, hogy két napja Seal énekelt élőben, majd Ben Afflec beszélt az új filmjéről a stúdióban. Este kötelező jelleggel megnézem a Jóbarátokat, amit valamilyen film követ az este zárásaként. Tegnap például a Batman kezdődik volt az ITV 2 műsorán, ma pedig a Mátrix második részét tervezem megnézni.

Vasárnap egyedül vagyok, mert a házigazdáim Jehova tanúi és ilyenkor és kedden mennek a gyűlésekre. Délután megpróbáltam pénzt kivenni, hogy befizessem a tandíjamat, de akadályokba ütköztem. Mivel bolti ATM nem akart pénzt adni gondoltam megpróbálom egy banknál, ami legközelebb csak Wembley központjában van. Mivel a metrót megint építették, újfent a buszra szorultam. Mire odaértem a bankhoz az eső is rázendített. Számomra érthetetlenül az automata közölte, hogy nincs elég pénz a számlámon, ami lehetetlen volt. Megvártam a következő buszt és haza siettem. 5 perc séta alatt az esőben sikerült teljesen elázni, még a baseballsapkámból is facsarni lehetett a vizet. Egy rövid tárgyalás apáékkal, majd egy hosszabb beszélgetés a bankom ügyintézőjével fényt derített a hiba okára.  Anya tudtán kívül a másik számlámra utalta a pénzt. Ez a hír megnyugtatott mindenkit és alább hagyott a pánik. Este kecskepörkölt volt vacsorára, ami első hallásra kicsit bizarrnak tűnt, de igen ízletesnek bizonyult.

Péntek reggel, mivel már a szeme rendbe jött, úgy döntöttem, hogy többiekkel együtt én is elmegyek Oxfordba.  Kymal már megszerezte a diplomáját, mint építész és most kezdi a mesterképzést az egyetemen és ma volt a beiratkozás.

Roxann

9 után sikerült elindulni. Nem értem, hogy miért, de busszal indultunk el a paddingtoni pályaudvarra, pedig a metró pont ott áll meg. Miután leszálltunk Roxann magabiztosan elindult egy irányba és azt mondta, hogy erre kell menni. Megközelítőleg fél óra séta után megkérdezett végre valakit arról, hogy jó irányba haladunk-e. Kiderült, hogy tartoztunk az ördögnek egy úttal, mert pont az ellenkező irányba indultunk el. Végül meglett az állomás, beszereztük a jegyeket és már robogtunk is Oxford felé a vonattal.

Oxfordban kisebb tanácstalanság után meglett a helyes irány és megtaláltuk az iskolát. Belülről elég jól nézet ki mit ne mondjak. Kymal beiratkozását követően elmentünk ebédelni a McDonald’s-ba. Amiért szeszt hoztak ruhák helyet bementünk egy plázába pár dologért. Itt sikerült vásárolnom egy remekbeszabott Marvel hősös pólót csupán 6 fontért. Az eredményes vásárlás befejeztével elindultunk vissza Londonba.

Így is kinézhet egy egyetemi mosdó.

A pályaudvarról újfent a buszmegálló irányába tartottunk. A busz tömve volt, alig fértünk fel és hála a csodálatos vasárnapi forgalomnak a 33 perces utat sikerült a duplájára növelni. Az utolsó 5 percben még ülőhelyem is volt. Ezek után már csak egy gyors fürdést iktattam be, majd jöhetett az ágy.

Reggelre a bal szemem a duplájára dagadt és nagyon viszketett. Roxann szerint a klímaváltozás az oka, én azért nyomattam rá egy dupla adag kalciumot.

Ez volt az utolsó napom az iskolában, mint próbaidős diák. Mára már négyre nőt a spanyolok száma, így teljes káosz uralkodott a szünetben. A két török próbált egymással beszélgetni, de a négy spanyolt képtelenek voltak elnyomni. Az olaszok is emelt hangon társalogtak, a bábeli zűrzavar semmi volt ehhez képest. Mivel a szemem miatt nem éreztem magam túl jól, az órák után egyből hazafelé vettem az irányt. Egy újabb adag kalciumtól és egy átaludt délutántól a szemem sokkal jobb formát öltött és már nem is viszketett annyira.

Este megérkezett Roxann fia és nővére, akinek az érkezéséről nem is tudtam. Hatalmas csomagokkal érkeztek Jamaicából, de a csomagok nagy része ital volt. Kb. 30 üveg rumot és néhány egyéb italt. Alig hittem a szememnek. A srácot Kymalnak hívják, vendéglátóm testvérét pedig Dananak. Kymal jó fejnek tűnik első látásra és abba is simán belement, hogy én használhassam a nagyobb ágyat. Holnap nem megyek suliba, majd csak hétfőn folytatódik minél mélyebb elmerülés az angol nyelv rejtelmeiben.

Kis kimaradás után új bejegyzések. Ha minden jól megy már ezen a héten lesz rendes netem.

Már kedd este is fájt a szemem, de szerda reggelre még rosszabb lett.  Nagyon viszketett és kicsit bedagadt. Ezért az órám előtt bementem a gyógyszertárba és vettem kalcium pezsgőtablettát, hátha az segít. A suli jó volt, nem történt semmi említésre méltó.

Szép idő révén, úgy döntöttem, hogy az ebédemet ismét a szabadban fogom elfogyasztani. A kedden vásárolt szendvics nagyon finom volt, így ma is a Mark & Spencerben vettem meg az ebédemet.  Ma a Hyde Parkot tűztem ki úti célul.  Mivel a park óriási, ezért csak egy részét barangoltam be, de még lesz időm visszamenni. Elmentem a Serpentine tó partjára majd megcsodáltam a Könnyező Bükköt, amelynek az árnyékában pihentem egyet. Este Roxann nagyban készülődött a csütörtökre, hiszen végre megjön a fia.

Ez volt az első igazi napom az iskolában. Az óra 10.30-kor kezdődött és kétszer 50 percig tartott. A társaság elég vegyes, volt 2 francia, 2 olasz, 2 török, 1 japán, két spanyol és végül egy mexikói. Az óra nagyon érdekes volt, ugyanis a módszerük lényege, hogy a beszédre helyezik a hangsúlyt és arra próbálnak meg nevelni, hogy ne a saját nyelvedről fordítsd a dolgokat angolra, hanem egyből angolul gondolkodj és válaszolj. A tanár feltesz egy kérdést kétszer, majd mondja a választ, és akire mutat, annak vele együtt kell ismételnie a választ. A kérdések az aznapi témához és nyelvtanhoz tartoznak általában. Sok az ismétlés, így már a harmadik nap nekem is egyre több kérdés ismerős. Az oktatók nagyon jók, és ha valamit hibásan ejtünk, azonnal kijavítják és megismételtetik, nehogy újra hibásan mondjuk. A szünetben mindenki a saját hazájából valóval társalgott. Egyedül Leopold, a mexikói, szólított meg, aki tudta, hogy a magyart, mint nyelvet, mi magyarnak hívjuk. Leopold amúgy elég idős a 60-on már szerintem simán túl van. Parkinson kóros, de ő ezzel mit sem törődve kitartóan tanul angolul. 

Az órák után beugrottam a Mark & Spencerbe és vettem egy finom szendvicset, mellé pedig turmixot. Miután nagyon megtetszett a Green Park ismét kilátogattam. Nagyon szép idő volt, megközelítőleg 22 fok és ragyogó napsütés. A parkban lehet strandszékeket bérelni és abban ejtőzni. Névnapom révén megengedtem magamnak azt a luxust, hogy kibéreljek egy ilyen széket egy órára. Szendvics a kezemben, zene szól a fülemben, nincs más dolgom, mint hátradőlni és élvezni a napsütést.

A pihenő után, megújult erővel indultam útnak, hogy megnézzem a Buckingham Palotát. A Palota gyönyörű és a Királynő is éppen bent tartózkodott, mert fel volt húzva a zászló, ami ennek a jele. Tettem egy sétát a Palota előtt, majd elindultam hazafelé. Az állomás melletti boltban vettem egy cidert, azaz almabort. Nagyon finom volt csak ajánlani tudom mindenkinek.

Reggel első utam a nyelviskolába, az Oxford Streetre vezetett. Kicsit nehezen találtam meg, mert csak egy kis tábla jelezte az iskolát és a hozzá tartozó ajtót. Ugyanis a földszinten csak a bejárat van a tantermek pedig a további 5 emeleten találhatóak. Délelőtt beregisztráltam, de a szintfelmérő csak délután volt, ezért elmentem a British Museumba.

Nagyon szép volt, hihetetlen kincseket tartanak itt. Miután megnéztem azt, ami érdekelt, beültem egy étterembe és megkóstoltam a fish and chipset. Nem volt rossz, de nem lesz a kedvencem. Az ebéd után átsétáltam a Sohon, majd elmentem a Green Parkba. Itt leheveredtem a fűbe és tartottam egy pihenőt.

Ezek után jött a teszt. Kis csoportokra osztottak minket és 3 másik delikvenssel behívtak egy terembe. Itt ismertették a Callan módszert, amivel itt tanítanak, majd különböző kérdéseket tett fel, hogy felmérjék a nyelvtudásunkat.  A suliban 1-11-ig vannak a szintek. Én az 5-ös szintre kerültem ahol már a haladók vannak.  Ezek után kicsit fáradtan felpattantam a metróra és meg sem álltam Noth Wembley-ig.

Reggel elfogyasztottam a szokásos müzlimet, majd megnéztem a metróinformációkat, az iPodon van ehhez egy programom. Erre azért van szükségem, mert nagyon készülnek az Olimpiára és folyamatosan fejlesztik a metróállomásokat, ezért néha bizonyos állomások bezárnak egy-egy napra. Sajnálatos módon ezen a napon a közelemben lévő állomásokat érintette a lezárás, de pótló buszok helyettesítik a metrót. A tervem az volt, hogy megnézem a British Museumot. Voltak kétségeim a közlekedéssel kapcsolatban, de azért elindultam.

Hát nem tévedtem, nem volt túlságosan megszervezve a pótlás. A buszmegállóban semmi nem volt kiírva, többen is inkább visszafordultak, de én kitartóan vártam. Végül megjelent egy srác, aki elmondta, hogy melyik megállóba kell mennem. Laza 20 perces séta után végre megtaláltam a megállót, ahol sorra haladtak el a megtelt pótló járatok. 1 óra várakozás után végre megállt egy busz, és végre elindultam a város felé. Kb. 100 méter után besoroltunk a dugóba, és megálltunk. Egy óra alatt sikerült eljutni a következő állomásra, Wembley központjába.

Itt leszálltam, a buszon utazók 90%-ával együtt. Szétnéztem, majd vettem magamnak egy SIM kártyát, így már van brit számom is. Találtam egy lengyel boltot, ahol megleptem magam egy finom sörrel. Nagy szerencsémre itt kapható kovászos uborka, amit majd néha veszek és megpróbálom megszerettetni a vendéglátómmal. Ezek után a Sam’s Chiken-ben vettem egy finom hamburger menüt csupán 2 fontért, ami nagyon finom volt. Meglepő módon a visszaút kicsit rövidebbre sikerült, mindössze 10 percig tartott. Ezek után a délután hátralevő részét pihenéssel töltöttem.

Szombat délelőtt elindultam felfedezni Londont. Nem nézek meg mindent egyszerre, mert hát akkor mi lenne velem 1 hónap múlva. Így legalább mindig marad valami új. Első utam a Picadily Circus-re vezetett, ahol megcsodáltam a tér jelképévé vált Sanyo és TDK feliratot. Az egyik kivetítőn a Samsung reklámozta magát és a 2012-es Olimpiát. A stadionok épüléséből csináltak egy fotó montázst, amin bemutatják, hogy lettek a semmiből a hatalmas csarnokok.

 Miután kibámészkodtam magam, átsétáltam a Trafalgare Square-re, hogy megcsodálhassam Nelson Admirális szobrát. A fent említett két helyen elmajszoltam két igen finom rántott húsos szendvicset, melyet még szép hazámban csomagolt nekem édesanyám. 

Ezek után bementem a Nemzeti Gallériéba, hogy megcsodálhassam a szebbnél szebb képeket. Nem egy híres művész alkotását láthattam. A teljességre való törekvés nélkül, íme, néhány név: Van Gogh, Monet, Manet, Picasso, Rembrandt, Rubens, Cézanne. De nem csak a képek voltak gyönyörűek, hanem maga az épület is, melyet 1838-ban adtak át és az óta ad otthont a galériának.

Végül felpattantam a metróra, és hazazötykölődtem. Megettem a finom vacsorámat és megnéztem a brit X-factort a vendéglátómmal.

Jelenleg a Hasting Close 7-es szám alatt lakom, Wembleyben, amely Brent kerületben található.  Nekem feltűnt, hogy ezen a környéken inkább a bevándorlók élnek. Ezt támasztja alá a statisztika miszerint, az itten lakosság 46,5 százaléka nem az Egyesült Királyság területén született. Főként indiaiak élnek itt.

A feket ajtóhoz tartozó lakásban élek.

A lakás szép, a vendéglátóm, Roxann, pedig nagyon rendes. Roxann fia holnap éjjel érkezik, úgyhogy péntektől már szobatársam is lesz. Eddig minden nap Corn Flakes volt a reggeli, már kicsit unom,  de remélem hamarosan változik a helyzet.  A vacsorák viszont nagyon finomak. Volt már sült hal, csirke pörkölt és jamaikai  pulyka pörkölt szerűség, babos rizzsel és salátával. Amit ezen a képen meg is csodálhattok:

Egyelőre még nincsen internet majd talán jövő héttől, de szinte kiváló internetet tudok lopni a szomszédból. A metró megálló 1100 méterre van, ami ugye nem távolság. Reggel, amikor megyek az állomásra, és amikor ülök a metrón, látom a Wembley Stadiont. 32 perc alatt benti is vagyok a városban. Az Oxford  Circus megállónál kell leszállnom, majd onnan 400 méter séta az Oxford Streeten és már ott is vagyok a suliban.

Péntek délután sikeresen bejutottam a reptérre, bár a mérlegelésnél kicsit rezgett a léc, de 19,9 kilógrammal még pont belefértem a 20 kilós keretbe. Már a beszállásnál sejtettem, hogy késni fogunk, de számomra érthetetlen okokból fél órát rostokoltunk a felszállópályán mielőtt elindultunk. A pilóta a csúszásból 10 percet lefaragott így még maradt arra egy halovány remény arra, hogy elérjem a 19.20-as buszt. 10 perc alatt átverekedtem magam a vámon és még a csomagom is meglett, de szomorúan konstatáltam, hogy csak a 8 órás buszra van hely. Így hát megvettem a jegyemet és vártam.

A busz simán haladt, bár ott is volt egy kis csúszás. Ezek után kezdődtek a bajok. A Baker Streeten szálltam le ahol sajnálatos módon rossz irányba küldtek. Igazából ott kellett volna a metróra szállnom, de a másik állomás felé irányítottak. Egy elég hosszú séta után végre találtam egy segítőkész zöldségest, aki megmondta, hogy merre kell menni. A metróút sem volt zökkenőmentes, mert egyszer csak megálltunk és a többi utas sem tudta, hogy miért. Kb. 5 perc várakozás után végre tovább haladtunk. Nagy öröm fogott el amikor a bemondó közölte, hogy: The next station is North Wembley.

Miután leszálltam megpróbáltam megtalálni úti célom pontos helyét, de a GPS nem talált jelet. Tipikusan Murphy törvénye, pont akkor döglik be  ez is, amikor kellene. 10 perc várakozás után végre meglett a jel és a csomagjaimmal átszeltem az éjszakát, majd megérkeztem a  szálláshelyemre. Itt elfoglaltam a szobámat és nyugovóra tértem, hiszen egy elég hosszú napot kellet kipihennem.

Örömmel jelenthetem be, hogy megkezdem a blog írását. Sokat gondolkodtam a címen, végül ezt választottam, mert ezt a mondatot hallom minden nap a metrón mielőtt hazaérek. Jó szórakozást az olvasáshoz :)