Ma a csoport egy osztrák pasival bővült, Dominik személyében. Arról nem mindig fogok beszámolni, hogy ki távozik a csoportból, mert szinte mindig van valaki, aki vagy befejezi, vagy nem jön pár napig. Dominik amint megtudta, hogy magyar vagyok megkérdezte, hogy honnan jöttem. Tudta hol van Székesfehérvár, de még nem volt ott. Ő amúgy Bécsből jött. A szünetben komoly előrelépés történt. Az egyik spanyol végre kimondta, hogy nekik is angolul kellene beszélniük a szünetben, hogy jobban fejlődjenek. Így a szünet további felében angolul folyt a társalgás, aminek nagyon örültem. Remélem most már ez így is marad, mert a szünet hangulata is sokkal jobb lett ennek köszönhetően.

Délután az első órán mindössze ketten voltunk és az utolsó 20 percben még ketten csatlakoztak hozzánk. Az órát egy nagyon vidám török pasas tartotta. Sokat poénkodott, igazán remek órát tartott. A második órán pedig elkezdtük végre az 5. könyvet.

Este végre sikerült felvennem a Skype kapcsolatot a Nefelejcs utcával. A beszélgetés után bátorkodtam szóvá tenni, hogy ha lehetséges, akkor reggelire valami mást szeretnék nem pedig a szokásos müzlit. Erre Roxann testvére felnevetett és mondta, hogy ő megmondta, hogy rendes reggelit kell nekem adni. Ez után össze-vissza röhögtek. Nem tudom mi volt abba annyira vicces, hogy unom a müzlit. Végül megegyeztünk, hogy hétköznap marad a szokásos, de a hétvégén mindig mást kapok majd.

A vacsoránál megkérdeztem, hogy ez most csirke vagy pulyka hús. Erre kiröhögtek, bár én nem értem miért. Ebből kiindulva elkezdtek kérdezgetni, hogy milyen állatok vannak Magyarországon. Meg milyen zöldségek és hasonlóak. Elmagyaráztam nekik, hogy milyenek a hazai állapotok. Ezt követően megmutattam nekik a térképen Úrhidát ők pedig azt, hogy hol laktak Jamaicában. Bemutattam a családot fényképekről és megállapították, hogy a magyar nők csinosak a férfiak pedig jóképűek. Lily-t egyszerűen imádták.

Megnézték a Facebook adatlapomat, amin láttak rólam egy képet veszprémi sálban és megkérdezték, melyik focicsapaté. Én mondtam, hogy ez egy kézilabda csapat, ők pedig értetlen tekintettel néztek. Még soha nem hallottak a kézilabdáról! Nagyjából elmagyaráztam a lényegét, de nem értették, ezért megmutattam nekik egy videót az interneten. Nem igazán fogta meg őket ez a sport. Majd egyszer megkérdezem őket, hogy a vízilabdáról hallottak-e.

Ezek után nekiálltak videókat nézni a Youtube-on és azokon szakadtak a röhögéstől. Mivel a szobában nagyon meleg volt kinyitottuk az ablakot. Erre Dana, Roxann testvére, megjegyezte, hogy estére csukjuk be, nehogy bejöjjön a róka. Mi azt hittük, hogy viccből mondja, de ő komolyan gondolta. Azt tudni kell, hogy a szoba az emeleten van és a felső ablakot bukóra lehet kinyitni. Mondtuk, hogy itt nem nagyon tud bejönni semmilyen állat. De ő állított, hogy az újságban olvasta, hogy egy róka így ölt meg egy embert. Szegényt nem kicsit röhögtük pofán Kymallal. De ez egyáltalán nem zavarta és kitartott a véleménye mellett. Még vagy egy órán át néztek különféle videókat és fetrengtek a nevetéstől. Fél 1 körül végre elmentek aludni és én is nyugovóra térhettem.