Ahogy azt már említettem egyre fogy a csoport, így ma már csak hatan koptattuk az iskola padjait. Az órák után elmentem az egyik nagyobb Tesco áruházba, hogy megszerezzek egy játékot Lilynek, az unokahúgomnak. Sajnos a játék nem lett meg, mert itt már elfogyott. Meglepődve tapasztaltam, hogy itt néhány termék drágább, mint a lakhelyemnél lévő kisboltokban.

Azt találtam ki, hogy hazafelé az Overground-ot használom a metrózás helyett. Minden rendben is ment, megtaláltam a vonatomat és némi várakozás után felszálltam rá. Nagyjából 25 perc várakozás után még mindig az állomáson rostokoltunk, amikor közölték, hogy szálljunk le és menjünk át egy másik vonathoz. Itt is kellett várakozni néhány percet, de végül csak elindultunk. 35 perc zötykölődés után megérkeztem a célállomásomhoz. Ha a jól bevált módot választottam volna, akkor fél órát megtakarítottam volna.

Mivel a hajam már eléggé megnőtt, ideje volt elmennem a fodrászhoz. Az állomás mellett van is egy, Baba Ali Barber az üzlet neve, és ráadásul olcsó, csupán 7 font egy férfi hajvágás. Be is mentem, bár kicsit féltem, hogy nem tudom elmagyarázni rendesen mit is szeretnék. Némi várakozás után sorra kerültem. A pasas rendes volt és egyből megértette, hogy mit akarok. A végeredménnyel elégedett vagyok.

Majdnem 5 óra volt mire hazaértem. Benéztem a hűtőbe, de nem találtam sehol a vacsorámat. Csak a szobatársam volt itthon és ő nem tudott segíteni nekem. Hamarosan megérkezett az alkalmi lakó a lányával és mondta, hogy mindjárt nekiáll megcsinálni a vacsorámat. Sheperd’s pie volt a vacsora. Mindig is meg akartam kóstolni et az ételt, mert a főzőműsorokban már többször láttam az elkészítését. Nagyon finom volt, remélem még lesz hozzá szerencsém az itt tartózkodásom alatt. Miután jóllaktam elindultam a városba.

Az állomástól a Green Man-ig tartó séta nagyjából 5 percig tart. Mivel az eső úgy esett, mintha dézsából öntötték volna teljesen eláztam ez idő alatt. Csak Gabriele-t, az olasz srácot találtam itt. Kikértük a sörünket és vártunk a többiekre. Nem sokkal később megérkezett Lorenza és a barátnője, akik az utolsó hetüket töltötték Londonban. 9 óra után megjöttek a többiek is, akik a késésüket az esővel magyarázták, de ezt a harmatgyenge kifogást nem igazán fogadtuk el. Engesztelésül meghívtak minket egy sörre. Megállapítottuk, hogy hely zenei repertoárja elég kicsi, mert minden héten ugyanaz a zene szól. 11 óra körül Lorenza búcsút vett tőlünk, majd nem sokkal később az olasz barátommal mi is távoztunk.