Reggel elfogyasztottam a szokásos müzlimet, majd megnéztem a metróinformációkat, az iPodon van ehhez egy programom. Erre azért van szükségem, mert nagyon készülnek az Olimpiára és folyamatosan fejlesztik a metróállomásokat, ezért néha bizonyos állomások bezárnak egy-egy napra. Sajnálatos módon ezen a napon a közelemben lévő állomásokat érintette a lezárás, de pótló buszok helyettesítik a metrót. A tervem az volt, hogy megnézem a British Museumot. Voltak kétségeim a közlekedéssel kapcsolatban, de azért elindultam.
Hát nem tévedtem, nem volt túlságosan megszervezve a pótlás. A buszmegállóban semmi nem volt kiírva, többen is inkább visszafordultak, de én kitartóan vártam. Végül megjelent egy srác, aki elmondta, hogy melyik megállóba kell mennem. Laza 20 perces séta után végre megtaláltam a megállót, ahol sorra haladtak el a megtelt pótló járatok. 1 óra várakozás után végre megállt egy busz, és végre elindultam a város felé. Kb. 100 méter után besoroltunk a dugóba, és megálltunk. Egy óra alatt sikerült eljutni a következő állomásra, Wembley központjába.
Itt leszálltam, a buszon utazók 90%-ával együtt. Szétnéztem, majd vettem magamnak egy SIM kártyát, így már van brit számom is. Találtam egy lengyel boltot, ahol megleptem magam egy finom sörrel. Nagy szerencsémre itt kapható kovászos uborka, amit majd néha veszek és megpróbálom megszerettetni a vendéglátómmal. Ezek után a Sam’s Chiken-ben vettem egy finom hamburger menüt csupán 2 fontért, ami nagyon finom volt. Meglepő módon a visszaút kicsit rövidebbre sikerült, mindössze 10 percig tartott. Ezek után a délután hátralevő részét pihenéssel töltöttem.
