Kymal ma kezd az egyetemen. Mivel Oxford elég messze van, reggel 5-kor kell és 6-kor már el is hagyja a házat. Reggelire megkaptam a harmadik fajta müzlimet. Ezek a csokis karikák eddig a legjobbak, mert legalább van egy kis ízük.
Első utam a recepcióra vezetet, ahol befizettem az óráimat és megkaptam az órarendem. A délelőtti óráimon kívül vállaltam még két órát fél háromtól. Ma kiderült, hogy legalább kettő fix osztálytársam lesz, ugyanis két spanyol csaj 9 hónapig maradnak még az iskolában. Az órákat egyre jobban élvezem, mert egyre több mindent értek. Viszont a jamaicai alakulatot nagyon nehezen értem meg. Kymallal nincs gond, de a többiek szerintem a jamaicai nyelven beszélnek, az angolon alapszik. A Mark & Spencerben beszereztem az ebédem, ami kettő sonkás szendvicsből, 3 sajtrúdból és angol mustárból állt. A következő óráig volt szab két órám, így miután elfogyasztottam az elemózsiámat internetezéssel ütöttem el az időt.
Az első órán 5-en voltunk és a másodikra ez a szám 9-re nőtt. A társaság elég vegyes. Van három spanyol, két portugál, egy olasz, egy török, egy észak-koreai és persze jómagam képviselem kis hazámat. Amit nem akartam elhinni, hogy a török csaj nem tudta, hogy hol van Magyarország. Nesze neked 150 év. Pedig értelmes, nővérként végzet és itt akar munkát vállalni. Kíváncsi vagyok milyen a török történelemoktatás. Hihetetlenülmegdöbbentem. Ez a csoport épp befejezte a 4-es könyvet, ezért összefoglalják a tananyagot. Egy kis ismétlés sosem árt, és minden órám tanulok valami újat. A második órát John tartotta, aki eddig mindenkinél jobban odafigylem a kiejtésre és mindet könyörtelenűl kiajvít, de hát ezért vagyunk itt.
Most, hogy zsúfoltabbak lettek a napok nincs sok erőm a várost járni és nagyon örülök, amikor fél 6 körül belépek a ház ajtaján és eldőlhetek az ágyamon.
