Péntek délután sikeresen bejutottam a reptérre, bár a mérlegelésnél kicsit rezgett a léc, de 19,9 kilógrammal még pont belefértem a 20 kilós keretbe. Már a beszállásnál sejtettem, hogy késni fogunk, de számomra érthetetlen okokból fél órát rostokoltunk a felszállópályán mielőtt elindultunk. A pilóta a csúszásból 10 percet lefaragott így még maradt arra egy halovány remény arra, hogy elérjem a 19.20-as buszt. 10 perc alatt átverekedtem magam a vámon és még a csomagom is meglett, de szomorúan konstatáltam, hogy csak a 8 órás buszra van hely. Így hát megvettem a jegyemet és vártam.
A busz simán haladt, bár ott is volt egy kis csúszás. Ezek után kezdődtek a bajok. A Baker Streeten szálltam le ahol sajnálatos módon rossz irányba küldtek. Igazából ott kellett volna a metróra szállnom, de a másik állomás felé irányítottak. Egy elég hosszú séta után végre találtam egy segítőkész zöldségest, aki megmondta, hogy merre kell menni. A metróút sem volt zökkenőmentes, mert egyszer csak megálltunk és a többi utas sem tudta, hogy miért. Kb. 5 perc várakozás után végre tovább haladtunk. Nagy öröm fogott el amikor a bemondó közölte, hogy: The next station is North Wembley.
Miután leszálltam megpróbáltam megtalálni úti célom pontos helyét, de a GPS nem talált jelet. Tipikusan Murphy törvénye, pont akkor döglik be ez is, amikor kellene. 10 perc várakozás után végre meglett a jel és a csomagjaimmal átszeltem az éjszakát, majd megérkeztem a szálláshelyemre. Itt elfoglaltam a szobámat és nyugovóra tértem, hiszen egy elég hosszú napot kellet kipihennem.
