Ez volt az első igazi napom az iskolában. Az óra 10.30-kor kezdődött és kétszer 50 percig tartott. A társaság elég vegyes, volt 2 francia, 2 olasz, 2 török, 1 japán, két spanyol és végül egy mexikói. Az óra nagyon érdekes volt, ugyanis a módszerük lényege, hogy a beszédre helyezik a hangsúlyt és arra próbálnak meg nevelni, hogy ne a saját nyelvedről fordítsd a dolgokat angolra, hanem egyből angolul gondolkodj és válaszolj. A tanár feltesz egy kérdést kétszer, majd mondja a választ, és akire mutat, annak vele együtt kell ismételnie a választ. A kérdések az aznapi témához és nyelvtanhoz tartoznak általában. Sok az ismétlés, így már a harmadik nap nekem is egyre több kérdés ismerős. Az oktatók nagyon jók, és ha valamit hibásan ejtünk, azonnal kijavítják és megismételtetik, nehogy újra hibásan mondjuk. A szünetben mindenki a saját hazájából valóval társalgott. Egyedül Leopold, a mexikói, szólított meg, aki tudta, hogy a magyart, mint nyelvet, mi magyarnak hívjuk. Leopold amúgy elég idős a 60-on már szerintem simán túl van. Parkinson kóros, de ő ezzel mit sem törődve kitartóan tanul angolul. 

Az órák után beugrottam a Mark & Spencerbe és vettem egy finom szendvicset, mellé pedig turmixot. Miután nagyon megtetszett a Green Park ismét kilátogattam. Nagyon szép idő volt, megközelítőleg 22 fok és ragyogó napsütés. A parkban lehet strandszékeket bérelni és abban ejtőzni. Névnapom révén megengedtem magamnak azt a luxust, hogy kibéreljek egy ilyen széket egy órára. Szendvics a kezemben, zene szól a fülemben, nincs más dolgom, mint hátradőlni és élvezni a napsütést.

A pihenő után, megújult erővel indultam útnak, hogy megnézzem a Buckingham Palotát. A Palota gyönyörű és a Királynő is éppen bent tartózkodott, mert fel volt húzva a zászló, ami ennek a jele. Tettem egy sétát a Palota előtt, majd elindultam hazafelé. Az állomás melletti boltban vettem egy cidert, azaz almabort. Nagyon finom volt csak ajánlani tudom mindenkinek.