Csütörtök reggel esett az eső, de délutánra kisütött a nap és jó idő lett akár csak tegnap. Napról napra egyre változékonyabb az időjárás. Ma az iskolában sikerélményben volt részem, ugyanis mindkét tanár megdicsért, amiért kreatívan válaszoltam a feltett kérdésekre. Ez igen nagy örömmel töltött el.

Az órák után Dominikkal úgy döntöttünk, hogy elmegyünk a Piccadilly Circus-re az egyik jegyirodába érdeklődni a jegyinformációkról. Javasoltam, hogy vágjunk át a Sohon a buszozás helyett. Mivel az osztrák barátom még sohasem járt itt nagyon élvezte az árusok sokaságát. A jegyárusnál hidegzuhanyként ért minket, hogy 140 fontot akarnak kérni egy jegyért, míg az interneten csupán 33 font volt egy jegy. Csalódottan bandukoltunk visszafelé és közben azon gondolkoztunk, hogy hol ebédeljünk. Végül a Subway mellett döntöttünk, mert Dominik eddig még nem próbálta ki ezt az éttermet. Meglepő módon itt viszonylag olcsónak számít a Subway, nem úgy, mint nálunk. Be is vásároltunk mind a ketten egy-egy 30 centiméteres, avagy 1 lábas, szendvicset. A finom ebéd után az Oxford Street-en elválta útjaink.

Miután átvágtam magam a tömegen felpattantam a metróra és elindultam hazafelé. Pont úgy tudtam ülni, hogy a Nap szemből sütött rám. Mivel a szendviccsel nagyon elteltem, a fülemben szólt a zene és a napsugarak is melegítettek, menet közben elszenderedtem és két megállóval túlhaladtam a célon. Itt leugrottam a vonatról és gyorsan felszálltam a visszafelé tartó szerelvényre.